Testvérek
Három gyermekével
valamikor régen
Boldog házaspár élt
ezen a vidéken
A Jó isten adta
áldását reájok,
Egy volt az Istenük,
egy volt a hazájok!
Mindhárom gyermekük
szépen gyarapodott,
Istenbe vetett hit
boldog termést hozott.
Testvérekhez illőn,
közös volt ott a cél,
Erős volt a hitünk,
olyan mint az acél.
De egyszer csak jött a
nagy világégés,
Harcba kellett állni
nem volt visszatérés.
Büszkén indult harcba
akkor mind a három,
Hogy ne kerüljön
rájuk az idegen járom.
De a túlerővel ne
volt mit kezdeni
Ne vérezzenek el ki
kellett egyezni.
A nagyhatalmak akkor
kemény döntést hoztak,
Nagyon sokba került ez
szegény magyaroknak.
Határokat húztak
testvér, testvér közzé,
Nem is láthatták már
egymást soha többé.
Hajdú megmaradt a
szülői házba
Csenger és Szilágy
került idegen hazába.
Aztán szép csendesen
múlottak az évek
Sors fordulást már ők
nemigen reméltek.
Sarlót s kalapácsot
vettek a vállukra
Ugyanaz a sors várt
akkor mindnyájukra.
Amikor már majdnem,
minden veszni látszott,
A Jó Isten megint csak
melléjük állott.
A szöges drótokat
lassan feltekerték,
Emlegetni egymást
egyre jobban merték.
Hajdú a testvérét
tárt karokkal várta,
Teljesülni látszott
szüleinek álma.
Megtanultak újra
együtt ünnepelni
Jó testvérhez méltón
egymást is szeretni.
De csak úgy teljesül
be a szülői álom,
Ha majd egy családban
ott lesz mind a három.
Az igaz boldogsághoz
csak az az út vezet,
Ha Csenger felé ketten
nyújtatok testvéri kezet.
E szent munkátokat a
Jó Atya látja
Mind a három Bagost
szent nevével ÁLDJA!
Birtalan József, 2011
febr. 12
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése