Egy Erdélyi magyar
szomorú pohárköszöntője
Bort igyál magyar,
feledd a bánatod,
Most le azt a szégyent,
amit nyolcvan éve sors reád rakott.
Bort igyál akkor is,
ha keserű a szád,
Édes anyatejet,
mostohád úgy sem ád.
Addig idd a bort, amíg
nem tudod ki vagy,
Néha jó az embernek,
ha az agya kihagy.
Idd a bort addig, míg
elfelejted neved,
Vedd észre már
egyszer, hogy neveden mindenki csak nevet.
Lennél Friderikusz
vagy netán Gyurcsány,
A szomszédjaid nem
néznének oly furcsán.
Bort igyál, és akkor
nem veszed úgy zokon,
Ha ölelés helyett
anyádtól jön egy újabb pofon.
Azt hiszik ott ők,
hogy mireánk még sok fér,
Ne felejtsék el, hogy
„jön még kutyára dér!”
Hívnának ők minket,
de sajnos nem lesz kit,
Magyar borod a pohárból
fenékig ki idd.
Orrunk előtt elhúzták
a mézes madzagot,
De a mi szánkban csak
keserű ízt hagyott.
Bort igyál magyar,
hisz úgyis csak egyszer élsz,
Nem tesz az jót neked,
ha saját hazádba félsz.
Nem kellesz anyádnak,
feléd nemet kiállt,
Fogd a poharat magyar,
és bort igyál.
2004 dec. 10
Szilágybagos
Birtalan József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése