Keserü emlékek
Emlékezzünk! hisz
emlékezni szabad,
Minékünk lassan már
csak az emlék marad.
E népnek emléke,
történelme oly nagy,
Mely minden nemzetet,
népet messze elhagy!
Emlékezzünk! a
honfoglalásról,
Mi addig volt nékünk,
a pogány vallásról…
Táltosaik révén a
jövőbe láttak,
Pedig ők is csak egy
Isten imádtak.
Amikor a hazánkat
épiteni kezdték,
Az Istent Öregnek,
Hadúrnak nevezték.
Mikor Szent István
elismerte a kereszténységet,
Honfoglaló őseink
majd fele elvérzett.
Jött ránk az
ellenség, nem ismert határt,
Fergetegként zúdúlt,
hazánkra a tatár.
Az idő azútán lassan
tovább pörög,
Százötven esztendőn,
élt rajtunk a török,
De ez a nép még,
nagyon sokat kibir,
Mennyi magyar kézre,
került akkor rabszij…
Mennyi, mennyi embert,
itéltek halálra,
Istenem de nagy volt, e
hazának ára.
Aztán jött a német,
mint a vérpióca,
Szivta a magyar vért
mi, nem vezetett jóra.
Szent koronánkat is,
ők bitorolták,
Nemzetünk javait
messze földre hordták!
Reánk úszitottak
minden szolga népet,
Kinek sikerein
vigyorgott a német.
Hagyták mindegyiket
ellenünk esküdni,
A saját zsirunkban
akartak megsütni!
Rákóczi, Bercsényi
mennyi vitéz vezér,
Sorsa lett bújdosás,
és keserü kenyér.
Húllott itt annyi
könny, és folyt el annyi vér,
Mond meg magyar
testvér, mit tettél te ezért?
Mondtál-e érettük
legalább egy imát?
Magyarok Istene hidd
el, hogy mindent lát!
Aztán jött
negyvennyolc, Petőfi és Kosuth,
De a szabadsághoz nem
lett közel az út.
Azután sem lett az
élet itten békés,
Csak most következett
a két világégés.
Aztán szép hazánkat,
lassan dobra verték,
Ebek prédájára
szerte, széjjel szedték.
Elkotyavetyélték szép
magyar hazánkat,
Hogyha kiabáltunk
béverték a szánkat.
Idegen nemzetet kellett
már szolgálni,
Ha úgy tetszett
előttük, vigyázba is állni.
Púszta létünket is
elhazúttolták,
Történelmünket a
sárba tiporták!
Édes testvéreim! ez
maradt minékünk,
Lassan már csak az
emlékekből élünk!!!
Birtalan József
2011 Március 15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése