Amikor számomra unalom az élet,
Kedves hordócskám hát, beszélgetek vélled!
Szüret előtt már majdnem, minden hordó üres,
Csak veled állok szóba, szép, kicsike, ügyes!
Te vélled mely még, nem üresen kongasz,
Még az én számomra, szép dolgokat mondasz!
Hogyha a tökömet, beléd ereszthetem,
Egy szomjas császár sem, cserélhet énvelem!
Szüret után aztán, újból feltöltelek,
Addig pedig még, puszillak, ölellek!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése