Boros pincém előtt, egymagamban ülök,
Rá kel jöjjek arra, bizony már vénülök!!!
Mi az, hogy vénülök, most már meg is vagyok,
Hál-Istennek magam után, vagy hét unokát hagyok!!!
Megdolgoztam értük, cudar, keservesen,
De énreám követ, csupán csak az vessen,
Kinek unokái mind, megmarad magyarnak,
És nem ád egy, nagy pofont a szarnak!
Rossz néven ezt tőlem, most ne vegye senki,
Csak így tudunk megmaradni, és magyarok lenni!
Maradjunk meg tehát, a saját-kaptafánknál-
Nincsen szebb, se jobb, a szép magyar lánynál!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése