A – Ω

Megszülettünk, mert így volt megírva

Örömmel jöttünk világra, de sírva.

Anyánk megszült, nem kis fájdalommal,

Nőttünk, gyarapodtunk aztán szorgalommal.

Bátran szembenéztünk, az egész világgal,

Csak a szépet láttuk, nem törődtünk mással.

Ahogy telt az idő, az út egyre rögösebb lett,

Az élet nem fenékig tejfel, elismernünk kellett.

Van benne öröm, de több benne a bánat,

Mi keserűséggel tölti be lelkedet és szádat.

Megkérdőjelezed az élet értelmét,

Sárral dobálod be őseid érdemét.

Sok mindent nem értesz, vagy nem is akarod,

Csak loholsz, dolgozol, míg bírja két karod.

Az éjszakákat is nappallá teszed,

Közben megöregszel, észre sem veszed.

Megroggyan a vállad évek súlya alatt,

Be kell lásd, az idő tőled már elszaladt.

Munkádnak gyümölcsét meg sem tudod enni,

Visszafele nincs út, ahova kell menni.

Pár évig még nyílik, sírodon a virág,

De már nemsokára elfelejt a világ.

Szürke kőn a neved belepi a moha,

Hogy miért is voltál? – nem tudod meg soha!

Birtalan József

2009 október 25

Ajánlom a Krasznai Kollégának, baráti szeretettel!