Gondolatok Pannonhalmáról
Pannonhalam fölött az idő megállott,
A vén apátságnak minden köve áldott.
Áldott ott minden kő, áldott minden tégla,
Több mint ezer éve építette hős vezérünk, Géza.
Még Árpád apánk is megállott ott egy percre,
Vitézeivel lovaikat szabadon eresztve,
Ő is gyönyörködött ezen a szép tájon,
Mikor megérkezett, hogy új hazát találjon!
Európa rettegett akkor magyarok nyíllától,
Égi büntetéstől, Isten ostorától.
Mindenütt ott voltak: Bizánctól Rómáig,
Feketetengertől a Csendesóceánig.
Mint ahogy mindennek egyszer vége vagyon,
Nem üthették ők se egész Európát agyon.
Magyarok ellen a sok nép összefogott,
Mi a magyarokra nagy veszteséget hozott!
Az lett volna nemzedékünkre a nagy veszedelem,
Ha ezt nem látja meg előre Géza fejedelem.
A Római pápa fogadta a magyar küldöttséget,
Kikkel megkötötte a szent szövetséget.
Magyar honba küld térítő papokat,
Ha a pogány magyarok nem bántják azokat.
A magyarok felveszik a kereszténységet,
Így vetnek végképp a háborúnak véget!
Könnyű volt mindezt a pápának mondani,
Ehhez nagyon sok magyarvért ki kellett ontani.
Folyt is magyarvér, testvér-testvér ellen,
Harcolt, hogy Rómának minden megfeleljen!
Látták itt e falak imádkozni Istvánt,
Mielőtt harcba ment, hogy legyőzze Koppányt.
Lőtte e falakat kun, török és tatár,
Ellenállt mindennek, mert Istené e vár!
Hercegeknek, királyoknak volt itt iskolája,
Védőpajzsként szolgált, ha szükség volt rája.
Itten íródtak az első magyar szavak,
Az első magyar betűk, melyek ránk maradtak!
Több mint ezer évet, ellent tudott állni,
Kőkemény falait nem tudták gyalázni.
Minden egyes köved a Jóisten áldja,
Magyar történelmünk dicső fellegvára!
Birtalan József
2010. dec. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése