Községünk Zászlójához
Nem ismertelek, mert nem ismerhettelek.
Egy életen át mégis téged szerettelek.
Mindig is te voltál, az én ideálom,
De nem lehettél más, csak egy színes álom!
Kalandos utadról, végre megérkeztél,
Újra meglengethet már, a hazai szél.
– Igen rólad van szó, községünk zászlója,
Több mint hatvan éve, csak most tértél haza.
Boldogság tengerén, úszott magyar hazánk,
Dicső boldogságban, jöttél te is hozzánk.
Szűkebb térségünkben, te hoztad a reményt,
Békét, szeretet, mit minden magyar remélt!
De ez a békesség, sokáig nem tartott,
Megint ágyú dörgött, magyar vér patakzott!
Te még akkor is csak, büszkén lengedeztél,
Sok bagosi ifjút, csatába vezettél.
Sok ifjú legénynek, az erőt te adtad,
Leányok alattad, sok könnyet hullattak.
Bizakodva nézett, sok kicsike árva,
Kinek az apjuk ment, a biztos halálba!
Történelem kerék akkor nagyot fordult,
Szép Magyar hazánkra, fekete gyász borult.
Ide is bejöttek, könyörtelen hordák,
Községünk javait, szerte-széjjel hordták!
Volt egy igaz magyar, ki előre látta,
Földben a hamvait, a Jó Isten áldja.
Nem kis kockázattal, összehajtogatott,
És az utókornak, valahogy megtartott.
Hej a vörös kopók, mennyire kerestek,
Bajt keverni ők, sose voltak restek.
Mennyi szegény embert, agyba-főbe vertek,
Akik a neveddel, dicsekedni mertek.
Amikor már majdnem, feledésbe mentél,
Nyugat felől kezdett, fújdogálni a szél.
De terád még nagyon, soká kellett várni,
Büszke színeidet, míg megtudták látni.
Hála az Istennek, végre megérkeztél,
Minden bagosinak örömöt szereztél.
Mi pedig mindezért kérjük Istenünket,
Tartsa meg sokáig árva nemzetünket!
Birtalan József
Bagos 2010. 09. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése