Választás előtt

       Választás előtt

Csodálkozol magyar? Hogy ver az Úristen?

Hisz már az is csoda hogy még vagyunk itten!

Mi a Jóatyától mindig csak jót várunk

Átkozni jobban, nem tudja senki őt minálunk.

Magyar templomaink üresen konganak,

Néked magyar ezek semmit se mondanak?

Templomaink helyett a kocsmák vannak tömve,

Ördög tartja már a magyarságot tömbbe!

Ezt mérte a sors, reám és reátok,

Még nem hullt le rólunk a turáni átok

Mely ezer esztendőn át sújtja nemzetünket

Amiért elhagytuk régi Istenünket.

Ősi Istenünket, régi szokásinkat,

Szép magyar táncunkat, magyar dalainkat!

Mi is jellemző hát mi reánk magyarok?

Széjjelhúzás, csalás és tehetetlen karok!

Most lenne szükségünk egy erős marokra

Mely a nemzetünket újra egybe fogja.

Legyen már vége az örök széthúzásnak

Egyre értetlenebb, több pártoskodásnak.

Mert mi lassan már oly kevesen leszünk,

Ha nem fogunk össze, lassan elvérezünk.

De hiába, mi már csak ilyenek vagyunk

Mikor sírnunk kéne, mi akkor mulatunk!

Húzd rá cigány, húzd! Szakadjon a húr!

Hisz régen nem vagy már hazádban az Úr!

Hogyha reá szorulsz, kérsz valamit tőle

A földig meg kell hajolnod előtte!

Vigyázz nagyon magyar! Jő a betyár élet,

Hogyha nem jó helyre ütöd a pecsétet!

Ütött az óra, kezedben a sorsod

Menjél el szavazni, ennyi csak a dolgod.

Bízzál a jövőbe, bízzál Istenünkbe,

Hidd el szebb jövő vár kicsiny nemzetünkre!

                                               Bagolyvár, 2012

A – Ω

Megszülettünk, mert így volt megírva

Örömmel jöttünk világra, de sírva.

Anyánk megszült, nem kis fájdalommal,

Nőttünk, gyarapodtunk aztán szorgalommal.

Bátran szembenéztünk, az egész világgal,

Csak a szépet láttuk, nem törődtünk mással.

Ahogy telt az idő, az út egyre rögösebb lett,

Az élet nem fenékig tejfel, elismernünk kellett.

Van benne öröm, de több benne a bánat,

Mi keserűséggel tölti be lelkedet és szádat.

Megkérdőjelezed az élet értelmét,

Sárral dobálod be őseid érdemét.

Sok mindent nem értesz, vagy nem is akarod,

Csak loholsz, dolgozol, míg bírja két karod.

Az éjszakákat is nappallá teszed,

Közben megöregszel, észre sem veszed.

Megroggyan a vállad évek súlya alatt,

Be kell lásd, az idő tőled már elszaladt.

Munkádnak gyümölcsét meg sem tudod enni,

Visszafele nincs út, ahova kell menni.

Pár évig még nyílik, sírodon a virág,

De már nemsokára elfelejt a világ.

Szürke kőn a neved belepi a moha,

Hogy miért is voltál? – nem tudod meg soha!

Birtalan József

2009 október 25

Ajánlom a Krasznai Kollégának, baráti szeretettel!

Községünk Zászlójához

Községünk Zászlójához

Nem ismertelek, mert nem ismerhettelek.

Egy életen át mégis téged szerettelek.

Mindig is te voltál, az én ideálom,

De nem lehettél más, csak egy színes álom!

Kalandos utadról, végre megérkeztél,

Újra meglengethet már, a hazai szél.

– Igen rólad van szó, községünk zászlója,

Több mint hatvan éve, csak most tértél haza.

Boldogság tengerén, úszott magyar hazánk,

Dicső boldogságban, jöttél te is hozzánk.

Szűkebb térségünkben, te hoztad a reményt,

Békét, szeretet, mit minden magyar remélt!

De ez a békesség, sokáig nem tartott,

Megint ágyú dörgött, magyar vér patakzott!

Te még akkor is csak, büszkén lengedeztél,

Sok bagosi ifjút, csatába vezettél.

Sok ifjú legénynek, az erőt te adtad,

Leányok alattad, sok könnyet hullattak.

Bizakodva nézett, sok kicsike árva,

Kinek az apjuk ment, a biztos halálba!

Történelem kerék akkor nagyot fordult,

Szép Magyar hazánkra, fekete gyász borult.

Ide is bejöttek, könyörtelen hordák,

Községünk javait, szerte-széjjel hordták!

Volt egy igaz magyar, ki előre látta,

Földben a hamvait, a Jó Isten áldja.

Nem kis kockázattal, összehajtogatott,

És az utókornak, valahogy megtartott.

Hej a vörös kopók, mennyire kerestek,

Bajt keverni ők, sose voltak restek.

Mennyi szegény embert, agyba-főbe vertek,

Akik a neveddel, dicsekedni mertek.

Amikor már majdnem, feledésbe mentél,

Nyugat felől kezdett, fújdogálni a szél.

De terád még nagyon, soká kellett várni,

Büszke színeidet, míg megtudták látni.

Hála az Istennek, végre megérkeztél,

Minden bagosinak örömöt szereztél.

Mi pedig mindezért kérjük Istenünket,

Tartsa meg sokáig árva nemzetünket!

Birtalan József

Bagos 2010. 09. 04.

Trianon átka

Trianon átka

Kilencven esztendő telt el már azóta,

hogy minden magyarajkon megfagyott a nóta!

Kilencven esztendő, mennyi, jaj és bánat

érte már azóta meggyötört hazánkat.

Éhes kutya módra széttépték a testét,

a halál tusáját, óh de sokan lesték.

Véres fogaikkal testébe haraptak,

a könnyen kapott prédán igencsak elhíztak!

Szaladtak is ők minden füttyentésre,

fogat vicsorgatni magyar szenvedésre.

Kilencven éve hányszor megharaptak,

csoda, hogy közülünk hírmondót is hagytak!

Széttépték testünket kutyaharapással,

utána ütöttek sarló s kalapáccsal.

Több mint negyven évig hordtuk ezt az igát,

Magyarok Istene hol követtünk ily hibát?

Mit követett el ez a magyar nemzet?

Hogy századokon át: ostoroztad, verted?

Elődbe borulunk esedezve kérünk,

hogy a jövőben adj még esélyt nékünk.

Adjál a magyarnak igazboldogságot,

Lelkünkbe add vissza Nagy-Magyarországot!

Ne hagyd ezt a földet ebek prédájára,

magyarvér folyt ennek minden darabjára!

Add, hogy e gyásznapot felejtsük el hamar,

Éljen soká e hon, benne minden MAGYAR 

Köszöntő

Köszöntő

Hogy is köszöntselek? Keresztapám téged,

Lassan betöltöd a nyolcvanadik éved.

Munkádnak szentelted egész életedet.

Csalódást, bánatot, gyorsan elfeledted.

Egy életen át szolgáltad magyar nemzetünket,

Szebbnél szebb dolgokkal, hizlaltad szívünket.

Valamikor régen tíz éves ha múltál,

Első hegedűddel, magyar nótát húztál.

Magyarország felől fújtak már a szelek,

Most is dicshimnuszt zeng rólad Kárásztelek.

Aztán jött az orosz, partizánnak nézett

Orosz golyó akkor, véled majdnem végzett.

De a jóisten ezt meg nem engedhette,

Bölcs terveit néked szépen elrendezte.

Főiskolást jártál Kincseskolozsvárott.

Ott rendelte melléd Jóisten a párod.

Majd pedig Vásárhelyt, jó sokáig laktál,

Sikert a sikerre oly sokszor arattál.

Kalotaszeg, vagy Mezőség, olyan mindegy neked,

Akármerre is jársz ismerik a neved.

Gyűjtötted a népdalt szebbnél szebb csokorba

Nagy ünnep volt mindig, ha jöttetek Bagosra.

Kedves családoddal éljél még sok évet,

Az utókornak pedig alkossál sok szépet.

Ezt a kis pálinkát fenékig kiigyad,

Jó egésséget kíván számodra a te keresztfiad.

28. 09. 2007. Bagos

Születésnapi köszöntő

Születésnapi köszöntő

Mit is kívánjak én néked Ferenc bátyám,

A nyolcvankettedik születésed napján.

Oly sok szépet kaptál ebben az életben,

Tehát Feri bátyám az Isten éltessen.

Egészségben a jó Isten sokáig megtartson,

Népdalaid és nótáid mindig megmaradjon.

Majd ha eljő Gábor angyal érted trombitával,

Emelt fővel menj előtte szép magyar nótával.

Szilágysági népdalt, zengjen még az ég is,

Majd a zenekarban benne leszek én is,

Úgy táncol majd, ott fent a Luciferi i,

Ahogy fújja néki a Szilágyi Feri.

No de addig még, éljél egészségben,

Kedves családoddal, szépen békességben.

Sokáig iszogasd, a sámsoni borokat,

Néki köszönheted, jó öreg korodat.

Nóta és jó bor, hidd el igaz testvér,

Noé apánk is, attól lett olyan vén.

Legyen erőd mindig, hogy a pincéhez mehess,

Ottan Feri bátyám a halál sem keres.

Boldogságban élj még sok, sok boldog évet,

Kívánja Bagosról Birtalan Józsi neked.

Csóka nóta (2)

Csóka nóta (2)

A kudarcért ne keseregj Csóka,

Épp ezért lett hosszabb ez a nóta.

Mindig voltak, mindig lesznek közöttünk Júdások,

Ez a magyar történelem, vagy tán inkább magyar átok!

Elnyillott már a pünkösdi rózsa,

Ha magyar vagy, ülj vissza a lóra!

Ülj vissza és most mutasd meg e cudar világnak,

Ha nagyon fáj is, a magyar szembe könnyet senki, sose láthat!

Sepregetnek a megyei házban,

Csóka madár akkor sincsen lázban.

Vissza repül, megmutatja, hogy mások is lássák,

Kakukk módra, más fészkébe rakja bele a tojását.

04. 06. 2008. Birtalan József

Csóka nóta (1)

Csóka nóta (1)

Hál Istennek, véget ért a móka,

Megyeházán, fészkel majd a Csóka,

Arra várunk mindannyian, már vagy 60 éve,

Csóka ás a magyar turulmadár

Költözzön a tetejére!

Ha nem hiszik, eldaloljuk nékik,

Jegenyefák sem nőnek az égig.

Eldaloljuk, elhúzatjuk az öreg cigánnyal,

Megyeháznak a magas tetejére, csak a

Csóka madár szárnyal.

Szilágyságnak sehol nincsen párja,

Jó bor mellett magyar nóta járja,

Már ezután, nálunk felé, csak az lesz a nóta,

Szent madarunk, a Turul madár, helyette te

leszel majd Csóka.

Birtalan József 

Gondolatok Pannonhalmáról

Gondolatok Pannonhalmáról

Pannonhalam fölött az idő megállott,

A vén apátságnak minden köve áldott.

Áldott ott minden kő, áldott minden tégla,

Több mint ezer éve építette hős vezérünk, Géza.

Még Árpád apánk is megállott ott egy percre,

Vitézeivel lovaikat szabadon eresztve,

Ő is gyönyörködött ezen a szép tájon,

Mikor megérkezett, hogy új hazát találjon!

Európa rettegett akkor magyarok nyíllától,

Égi büntetéstől, Isten ostorától.

Mindenütt ott voltak: Bizánctól Rómáig,

Feketetengertől a Csendesóceánig.

Mint ahogy mindennek egyszer vége vagyon,

Nem üthették ők se egész Európát agyon.

Magyarok ellen a sok nép összefogott,

Mi a magyarokra nagy veszteséget hozott!

Az lett volna nemzedékünkre a nagy veszedelem,

Ha ezt nem látja meg előre Géza fejedelem.

A Római pápa fogadta a magyar küldöttséget,

Kikkel megkötötte a szent szövetséget.

Magyar honba küld térítő papokat,

Ha a pogány magyarok nem bántják azokat.

A magyarok felveszik a kereszténységet,

Így vetnek végképp a háborúnak véget!

Könnyű volt mindezt a pápának mondani,

Ehhez nagyon sok magyarvért ki kellett ontani.

Folyt is magyarvér, testvér-testvér ellen,

Harcolt, hogy Rómának minden megfeleljen!

Látták itt e falak imádkozni Istvánt,

Mielőtt harcba ment, hogy legyőzze Koppányt.

Lőtte e falakat kun, török és tatár,

Ellenállt mindennek, mert Istené e vár!

Hercegeknek, királyoknak volt itt iskolája,

Védőpajzsként szolgált, ha szükség volt rája.

Itten íródtak az első magyar szavak,

Az első magyar betűk, melyek ránk maradtak!

Több mint ezer évet, ellent tudott állni,

Kőkemény falait nem tudták gyalázni.

Minden egyes köved a Jóisten áldja,

Magyar történelmünk dicső fellegvára!

Birtalan József

2010. dec. 1.