Egy vénember vallomása!!!

Mikor a jövődet egyre sötétebbnek látod,

A sok mozgást inkább, ülő sporttá váltod,

Szemeid előtt, oly homályos a cél,

Így kezdődik számodra az elkerülhetetlen vég!

Amit el terveztél, lassan mind elmerad,

Egyre gyengébb,gyengébb benned az akarat!

Borral édesgeted, kesernyés életed,

Napról, napra bővebb a testi méreted!

Életed értelmét, már nem látod másba,

Csak mérhetetlen sok, evésbe, ivásba!

Dolgozni nem akarsz, lehet, hogy nem is tudsz,

A munka elől amilyen gyorsan teheted csak futsz!

A nagy melegtől a pincéd gátrába menekülsz,

Úgy este feléig, ki se mozdulsz, ott űlsz!

Vállaidról a terhet, át passzolod másnak,

A temetőkertben számodra, egy szép lakást ásnak!

Na de még van ídőd, ezen gondolkozni,

Szedd össze még magad, és eredj el dolgozni,

Akinek nem inge, ne vegye magára,

Az önsajnáltból is, elég lesz már mára!!!!