Pótolhatóvá válottam, nem érzik már hiányom,
Be kel látnom emigy látja, az asszony, vejem, leányom!
Ami volt az mind feledve, nem kel a múlt, csak jelen,
Kalapot kellene emelnem?- Ahogy bánnak én velem?
Mindennemü betegséghez, orvosnál jobban értenek,
Tudtok nélkül a pohárhoz, csak engedéllyel érhetek!
Zavarja a pálinka szag, no meg a bor, meg a sör,
Kígyót, békát szórnak reám, mind gyakrabban, mind többször!
Eldönti majd az útókor, mikor én már nem leszek,
Nem mondja már akkor senki, mennyit iszok és eszek!
Akinek ez nem ínge, magára az ne vegye,
Ki félti őt, másnak is van, lánya, fia, és neje!!!
2o25 júl. 8 !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése