Budai János akkor épp, az útcajtóban állott,
Mikor háza tetejére a gólya leszállott!
Le esett az álla, úgy elcsudálkozott,
A gólya egyszere, két kisbubát hozott!
De örömében azért, mégsem volt ám hiány,
Egy szép fiu mellé, jött egy vézna leány!
Akkor a JÓISTEN aki megtehette,
A lánykát itten hagyta, a fiut elvette!
Nem tudom pontosan, hosszát avagy szélét,
Igy mesélte vót el, nékem Zsuska nénéd!
Tehát te maradtál, ám az idő szaladt,
Két szék közt felnőttél, szépen a pad alatt!
Szüleid elváltak, te féligmeddig árván,
Élted világodat, mindkettőhöz járván.
Laktál az alszegen, laktál te felszegen,
Iskolát végeztél, Bihar-diószegen!
De végül Szilágycseh , lett néked a hazád,
Amikor kifogott egy, szilágycsehi Halász!
A JÓISTEN neve, legyen érte áldott,
Két szép fiu gyermekkel, tégedet megáldott!
Bánatid, bajaid, nem fogom leirni,
Ünnepelés közben, csunya volna sirni.
Húsz év mulva is még, tudjál hetvenkedni,
Dédunokáid is tudjad, sokáig szeretni!
A világhálóra teszem, hogy mások is lássák,
Boldog szülinapot kiván néked, a legkissebbik,
De, mégis csak NAGYBÁTYÁD!!!
2017 Március 12!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése