Zsikének!!!

Erzsébet estéjén, mit is mondjak néked?
Harminc négy éve már, hogy együtt lakok vélled!
Madár szárnyon repültek el felettünk az évek,
Voltak csunyácskák is,meg voltak köztük szépek!

Sorra megszülettek fiuk meg a lányunk,
Üdülésre, unalomra nem volt idő nállunk.
Mint a kotló ügyel, az ő csibéire,
Te is úgy vigyáztál ám a tiéidre!

Ők is elrepültek mint ősszel a madár,
Hisz a költözésben, te voltál a tanár.
Nem mindenki váltott, háromszor is fészket,
Ezt a jószokásod, köszönhetem néked!

No de mostmár tudom, rosszat nem akartál,
Ezért kigyót, békát, nem dobálok reád.
Nem tehetek rólla, hogy véllem vert meg az ÚR,
Még a jó pap is,talán holtig tanul!

Megbocsájtottál már,száz meg száz hibámat,
Sokszor trágár szavak, hagyták el a számat!
Bevallom tenéked, minta férj nem vagyok,
Még vagy ötven évig, ilyen is maradok!

Megáldott az Isten, négy szép unokával,
Adja Isten áldjon, meg egy egész nyájjal!
Akár mennyi lesz, bennük örömödet lejed,
Értük a tehenet még, jó sokáig fejjed!

Néha azért rám is, jusson egy kis idő,
Türelem, szeretet, hidd el nem fogy csak nő.
El kel fogadni már, minden kicsi esélyt,
Adjon az ÚRISTEN, sok Erzsébet estét!!!
        2015 nov.18 !

Miképp a füst!!!

Miképp a füst elszáll, nyári levegőben,
Úgy tünik el a magyar, a népek tengerében!
Apadunk, apadunk mint, aszályban a folyó,
Nem kel ehez már kard, sem ágyu, sem golyó!

Rég megjövendölte, sámánunk a látnok,
Ezer évig sújt bennünket, a turáni átok!
Ugy néz ki sajnos, hogy tovább fog tartani,
Nemsokára hirmondó sem fog, a magyarból maradni!

Nem tudta megtenni,sem török, sem tatár,
Mit megtud tenni most, sok fiatal család!
Egy gyereknél többet nem mernek vállalni,
Ők látják majd ezért, a magyart kihalni!

Hová lettél büszke, Szittya nemzedéke?
Valamikor te voltál, Európa réme!
Három gyereket szült egy anya, akkor a családnak,
Másik kettőt pedig, a magyar hazának!

Nem akart e nép, saját öngyilkossa lenni,
Még akkor sem ha nem volt, mit inni s mit enni!
Most mindenünk megvan, be kellene lássuk,
Mégis sirjainkat, saját magunk ássuk!

Gondoljuk hát meg jól, kérjük Istenünket,
Tartsa meg e népet, tartson meg bennünket!
Tanuljunk meg nemzetünkért, együtt imádkozni,
Sok számos esztendőt fog még, a magyarra hozni!!!

              2015 nov. 16!

Ősszel!!!

Újra eljött az ősz, a levél lehullott,
Életünkből egy év, már megint elmulott.
Azért mégis mindig, a következőt várjuk,
Pedig a jövendőt, előre nem látjuk!

Vajon a tél után, lesz e még kikelet?
Zöldel e még a fű, fent a sirok felett?
Bontanak e még új, rügyeket a fák?
Vagy mindent betemet, a kiméletlen halál?

Senki e világon, előre nem tudja,
Mit hoz rá a holnap, mit hoz rá a sorsa!
Elfújja a szél, a megsárgult levelet,
Hej de messze van a, tavasz, a kikelet!!!
   
        2015 nov. 16.