Zsikének!!!

Erzsébet estéjén, mit is mondjak néked?
Harminc négy éve már, hogy együtt lakok vélled!
Madár szárnyon repültek el felettünk az évek,
Voltak csunyácskák is,meg voltak köztük szépek!

Sorra megszülettek fiuk meg a lányunk,
Üdülésre, unalomra nem volt idő nállunk.
Mint a kotló ügyel, az ő csibéire,
Te is úgy vigyáztál ám a tiéidre!

Ők is elrepültek mint ősszel a madár,
Hisz a költözésben, te voltál a tanár.
Nem mindenki váltott, háromszor is fészket,
Ezt a jószokásod, köszönhetem néked!

No de mostmár tudom, rosszat nem akartál,
Ezért kigyót, békát, nem dobálok reád.
Nem tehetek rólla, hogy véllem vert meg az ÚR,
Még a jó pap is,talán holtig tanul!

Megbocsájtottál már,száz meg száz hibámat,
Sokszor trágár szavak, hagyták el a számat!
Bevallom tenéked, minta férj nem vagyok,
Még vagy ötven évig, ilyen is maradok!

Megáldott az Isten, négy szép unokával,
Adja Isten áldjon, meg egy egész nyájjal!
Akár mennyi lesz, bennük örömödet lejed,
Értük a tehenet még, jó sokáig fejjed!

Néha azért rám is, jusson egy kis idő,
Türelem, szeretet, hidd el nem fogy csak nő.
El kel fogadni már, minden kicsi esélyt,
Adjon az ÚRISTEN, sok Erzsébet estét!!!
        2015 nov.18 !

Miképp a füst!!!

Miképp a füst elszáll, nyári levegőben,
Úgy tünik el a magyar, a népek tengerében!
Apadunk, apadunk mint, aszályban a folyó,
Nem kel ehez már kard, sem ágyu, sem golyó!

Rég megjövendölte, sámánunk a látnok,
Ezer évig sújt bennünket, a turáni átok!
Ugy néz ki sajnos, hogy tovább fog tartani,
Nemsokára hirmondó sem fog, a magyarból maradni!

Nem tudta megtenni,sem török, sem tatár,
Mit megtud tenni most, sok fiatal család!
Egy gyereknél többet nem mernek vállalni,
Ők látják majd ezért, a magyart kihalni!

Hová lettél büszke, Szittya nemzedéke?
Valamikor te voltál, Európa réme!
Három gyereket szült egy anya, akkor a családnak,
Másik kettőt pedig, a magyar hazának!

Nem akart e nép, saját öngyilkossa lenni,
Még akkor sem ha nem volt, mit inni s mit enni!
Most mindenünk megvan, be kellene lássuk,
Mégis sirjainkat, saját magunk ássuk!

Gondoljuk hát meg jól, kérjük Istenünket,
Tartsa meg e népet, tartson meg bennünket!
Tanuljunk meg nemzetünkért, együtt imádkozni,
Sok számos esztendőt fog még, a magyarra hozni!!!

              2015 nov. 16!

Ősszel!!!

Újra eljött az ősz, a levél lehullott,
Életünkből egy év, már megint elmulott.
Azért mégis mindig, a következőt várjuk,
Pedig a jövendőt, előre nem látjuk!

Vajon a tél után, lesz e még kikelet?
Zöldel e még a fű, fent a sirok felett?
Bontanak e még új, rügyeket a fák?
Vagy mindent betemet, a kiméletlen halál?

Senki e világon, előre nem tudja,
Mit hoz rá a holnap, mit hoz rá a sorsa!
Elfújja a szél, a megsárgult levelet,
Hej de messze van a, tavasz, a kikelet!!!
   
        2015 nov. 16.

Köszöntő!!!

Egy pár szóval szeretnék mindenkit, én is köszönteni,
Utánna próbálok egy pohár bort, magamba önteni!
Mielőtt hozzá nyulnék az első pohár borhoz,
Elmondanám, hogyan is kötődök, én ehez a korhoz!
Ti öt lépéssel mindig, én előttem jártok,
Volt nekem egy bátyám, azt mindnyájan tudjátok.
Ő most nem lehet itt, igy adta az Isten,
De a lelke biztos, veletek van itten!
Gáll Ferike, Gile, Harangozó Bagyi,
Napokat tudtam, veletek játszani!
Szép nyári napokon, a szérün tekeregni,
Lányokat a szalma kazalba kergetni!
Borzási malomnál, jó nagyot gúggani,
A turbina mellé, a gátról beugrani!
Gépelés után, a libákra ügyelni,
Ti már kezdtetek, a lányokra fülelni.
A tehenek mellé, sem kellett más gulyás,
Akkor még nem tudtuk, hogy pap leszel te Lúkács!
Egy jó erőss bot kellett ,hupira, bigére,
Kemény gumi labda, a háromlépésre,
Lap top sem kellett a hatahibához,
Csak egy jó buvóhely, a bujócskához!
Téged Gönczi koma, ne is emlitselek,
Hisz olyan sok mindent, neked köszönhetek.
Mi együtt töltöttűnk sok, sok vidám napot,
Te előtted ezért, emelek kalapot!
No de mindannyian, kik most jelen vagytok,
Életemben sok szép, emléket hagytatok!
Az ötvenes év bagosnak, belőlletek adott,
Földmüvest,mérnököt, tanárt, és református papot!
Nem az a paraszt ki a földet kapálja, kaszálja,
Sok emberből csinál, parasztot a szája!
De ne felejtsük el, vegyék ahogy veszik,
Paraszt ha nem szarik, az úr se nem eszik!
Forditsuk a szót, végre komolyabbra,
Nézzük mi van töltve ki, a poharakba!
Mindenki nézzen a pohár fenekére,
Ki mit elfogyaszt, váljék egésségre.
Tiz év múlva ismét, én már alig várom,
Muzsikálok néktek újra, fele áron!!!


           2015-Okt. 30 !

Pohárköszöntő a 45 éves osztálytalálkozóra!!!

Kedves barátaim, drága osztálytársak!
Örül szivem, lelkem, ha benneteket látlak.
Nyolc évig koptattuk együtt, az iskola padot,
Ami bennünk oly sok, szép emléket hagyott!

Hála az Istennek, ezt is megérhettük,
Sok hosszu év után, itt lehetünk együtt!
Sok régi emléket, újra felidézni,
Jelenből a multba, egy kicsit visszanézni.

Örüljünk egymásnak, hogy együtt lehetünk,
Oly sokan vannak már, kik nem lehetnek velünk.
Eljön mindnyájunknak egyszer az, az óra,
El megyünk együtt, a nagy találkozóra!

Mi akik még vagyunk, kik mozgunk és élünk,
Kérjük Istenünket legyen addig véllünk,
Felejtsük a bajt, felejtsük a gondot,
Az élet harcában, tartsuk még a frontot.

Tartsa meg az Isten, az osztályfőnökünket,
Ki mlndig csak jóra, tanitott bennünket.
Még most sem ártana, egy párnak közzülünk,
Egy tasli, egy körmös, vagy jól meghuzni a fülünk!

No de azért kik akkor, ebből kimaradtunk,
Az élet iskolája egy cseppet, idomitott rajtunk!
No meg a sorsunknak, igaz szent őrzője,
Kinek nincs szüksége, az ellenőrzőre.

Ő a jegyeket érdem szerint adja,
Az életünk utját, bölcsen igazgatja!
Örülni egymásnak, sokáig tudjunk még,
Kiszáradt toroknak, megárt a sok beszéd!

Emelje hát fel,poharát mindenki,
Hatvankodás helyett, kezdjünk hetvenkedni!
A Jóatya mégegyszer hogyha, megengedi,
Tiz év mulva innen, ne hiányozzon senki!!!

          2015 jul. 11.!!!

Kis Balázsnak!

Március volt, jött a tavasz,
Megszülettél te kis ravasz!
Alig,hogy csak megszülettél,
Családunk kedvence lettél!

             A gólya hozott egy kis bagázst,
             Benne volt a kicsi Balázs.
             Kibontottuk, nézegettük,
             Örömünkben, majd megettük!

Örült neki, apa, anya,
Márti és a Zsike mama,
Boldog volt az egész család,
Hogy megjöttél, kicsi Balázs!

            Én, hatvan évvel leszek vénebb,
            Akárhogy telnek az évek.
            Mi is az a pár év nekünk,
            Csajokhoz majd, együtt megyünk.

Húsz év mulva, ha megérem,
A legszebbik lányt, megkérem!
Benned ég szerelmi parázs,
És elveszed kicsi Balázs!

            Gyorsan telnek majd az évek,
            Lesznek csunyák, lesznek szépek,
            Aztán majd, észre sem veszed,
            Már az unokádat kereszteled!!!

A fiam eljegyzésére!

Ez a nap az életetek egyik legszebb napja,
Melletetek keresztszülők és a falu papja!
Szüleitek szemeiből örömkönnyek húlnak,
El sem hiszik, hogy az évek ily gyorsan elmúltak!
         
             Refr.
                   Boldogság, boldogság, sirig tartó boldogság,
                   Kisérjen el titeket, az ISTEN legyen veletek!

Jönnek sok jókivánsággal, szép virágcsokorral,
Asztal melett ünnepelnek, pálinkával, borral!
Ismerősök,jóbarátok, vigan ünnepelnek,
A ti boldogságotokban, örömöt igy lelnek!

           Refr.
                 Boldogság, boldogság, sirig tartó boldogság,
                 Kisérjen el titeket, az ISTEN legyen veletek,
                 Kivánom én tinektek!!!

ÚJRAHONOSITÁSUNKRA!

Fecske madár csicseregve, fészkét rakja az ereszre!
Enyhe szellős napsugárka, mosolyog a fecske párra.
Épitészek nagy művészek, egyre nő a kicsi fészek.
Óh micsoda nagy boldogság, van már benne öt kis tojás!

Melengetik, ápolgatják, magukra soha sem hagyják.
Majdhogynem észre sem vették, kikőltek a kicsi fecskék!
Ezután sem nem pihentek, ennivalóért repkedtek.
Egész nap röpködtek,szálltak, sok kellett öt pici szájnak!

Nőttek szépen növekedtek, egyre erősebbek lettek.
De egy szörnyű pillanatba, leesett egy az udvarba!
Kicsi fecske óh te szegény, vár ott lent ezernyi veszély!
Fecske anya kerűlgeti, a macskát is elkergeti.

Melléje száll csicseregve, másik négyet elfeledve,
Erejéből csak nem futja, fészkébe tenni nem tudja.
Ám de jő egy kisleányka, kinlódásaikat látja.
Létrát támaszt az ereszbe, kisfecske bent a fészekbe!

Testvérei befogadják, ennivalót neki adják!
Árvák soká nem maradtak, győzelmet ők igy arattak!
Minket is vár vissza anyánk, a mi drága magyar hazánk!
Árvák voltunk hetven évet, nem védett anyai fészek.

Valakinek megadatott, a fészekbe vissza rakott!
Áldjuk érte Istenünket, eddig megtartott bennünket.
Meg érhettük ezt a napot, nemzetünknek vissza adott!
                ÁMEN!!!