Mikor látom a sárguló levelek hulását,
Egyre jobban érzem, éveim mulását!
Gyakran eszembe jut, igy október végén,
Ott álok én is az élet, szakadéka szélén.
Csak egy porszem vagyok ebben a világban,
Egyetlen egy csep viz, a nagy óceánban,
Egy gondolat azért folyton nyugtalanit,
Istenemre, nemzetemre, hagyok e valamit?
Kenyerem javát már, régen megettem,
Tücsök módra az életem, végig énekeltem!
Mint a hangya próbáltam,gyüjteni dalokat,
A jövőnek megmenteni, próbáltam azokat!
Bocsásd meg Istenem, száz meg száz bünömet,
Ne hagyd elveszni, drága nemzetünket!
Szép magyar hazánkra sátán, már a fogát feni,
Ne engedd JóUram! Ne engedd meg neki!!!
2016 Október 23 !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése