Születésnapi köszöntő!!!

Mit is mondhatnák én, keresztanyám néked,?
Most,hogy be töltöd a,nyolcvanadik évet !
Köszönd meg a sorsnak, köszönd meg Istennek,
Hogy ily hosszu életet, adott meg teneked!
Életed filmébe,hogyha bele nézünk,
Remélem ezzel senkit meg nem sértünk.
Nyolcvan esztendeje, mikor megszülettél,
A Nagy T családnak örömet szereztél.
Megszülettetek szépen, mind a hárman sorba,
Édesapád folytogatta örömét, pálinkába, borba!
Azután szép lassan, nőttél, növekedtél,
Lassan a család, kedvence te lettél!
Nem győzték csodálni, gyönyörü hangodat,
Amint énekeltél, sok szép nótáidat!
Úgy hiszem talán, négy éves lehettél,
Nemzetünk örömében, te is részt vehettél!
Gyermekként láthattad örülni e népet,
Melyet a sors sajnos, darabokra tépett!
Iskoláid kezdted , még magyar világba,
Melyet bé fejeztél, nagy romániába!
Nem kellett ehez más iskolába járni,
Ezt a dolgot akkoriba, megtehette bárki!
Az évek szekere aztán tovább futott,
Jóból és rosszból, néked is kijutott.
Dolgozni kellett, nem volt mit tenni,
Igy sem lehetett minden nap, friss kenyeret enni!
De te még akkor se, szomoru nem voltál,
Milyest csak tehetted, táncoltál, daloltál!
Madárszárnyon gyorsan,szált tovább az élet,
Nagylány lettél, a legények udvaroltak néked.
E világot akkor rózsaszinben láttad,
Nem sok leány volt, boldogabb tenállad!
Gyorsan férjhez mentél, akkor ez volt szokás,
Kisutcából vett el téged, Józsi Kovács!
Együtt épitgettétek családi házatok,
Jól össze bujtatok télen, ha fáztatok!
Drága kislányotok, megszületése,
Boldogságotok az Úr, ezzel is tetézte!
Az ÚrIsten adta, hamar el is vette,
Hüségetek iránta,ily próbára tette!
Nem tudjuk a nevét, örökké áldani,
Ő tudja a bánatot, örömre váltani!
Imádkoztatok, és neki köszönheted,
Megszülhetted a három, fiu gyermekedet!
De alig mult huszéves a nagyobbik legény,
Újra sötét felhő jelent meg, életednek egén!
Mikor legszebb úton, haladt az életed,
Elvette az Úr, tőlled a férjedet.
Elvette az Isten, igy kellett hát lenni,
De őt azután már, nem pótolta senki!
Senki sem tudja azt, mily keserü a pohár,
Ami nap mint nap, az özvegyeknek kijár!
Vissza gondolod egy kicsit most mélyebben,
Oly sok mindent éltél át, ebben az életben!
Minden rosszat gyorsan, el lehet feledni,
Ha gyerymekeid mint téged, úgy tudnak szeretni!
Jóban és roszban, mindig veled voltak,
Ha kellett örültek, ha kellett vigasztaltak!
Tán az özvegységet ily hosszan, kibirni sem lehet,
Ha nincs összetartás, ha nincsen szeretet!
Szeretet hiányában te soha sem szenvedtél,
Hisz nemsokára hat unoka, boldog nagymamája lettél!
Ők is már felnőttek, minden szépen sorba,
Azóta született, két kis dédunoka.
Ara sem kell már nagyon soká várni,
Dédunokáddal tudjál, egy magyar csárdást járni!
Azt kivánom maradj, sokáig még velünk,
Teher sosem leszel, te ajándék vagy nekünk!
Gondolom, hogy mi kik megjelentünk itten,
Minden azt kivánjuk,-Áldjon meg az Isten!!!



         Lélekben itten van, az is most tevélled,
         Ki e pár sort irta,--az Únokatestvéred!!!