Kicsiny kis únokánk,drága kicsi kincsem,
Számomra drágább kincs, e világon nincsen.
Megint össze jöttünk, űnnepelni téged,
Mi jó van e világon, azt kivánni néked.
Ahogy te mutatod, vagy már kettő éves,
Hogy tellik az idő, az számomra rémes.
Egyre nagyobb leszel, mi meg öregebbek,
Te egyre okossabb, mi meg egyre --szebbek,,-
No de ez igy van jól, ezt el kell fogadni,
Minden tavasszal új,virágnak kell nyilni.
Legyél nemzetünknek, ékes virágszála,
Megtartó pillérje, erőss, izmos válla.
Kis falunknak legyél ékes szószólója,
Minden lépésedet, a JÓISTEN óvja.
Ha mi már nem leszünk, gondolj néha reánk,
Mi annyira szerettünk, drága kis tubicánk!
Iródott 2012 Április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése