Tévelygőknek
Kicsiny, kis falunkba, megkondult a harang,
A templomunkba hiv, mindenkit ez a hang.
Gyere fáradt vándor, gyere ide térj be,
Nyitott szivvel álj az ÚRJÉZUS elébe.
Ő majd meg gyógyitja, meggyötört lelkedet,
Erővel látja el, porsátor testedet.
Hány embernek adtak e falak védelmet?
Testnek biztonságot,léleknek élelmet.
Nem kellet templomot, vallást itten hagyni,
Itten is megtudták a Jákób kutját kapni.
Élővizet, forást itt is megtalálták,
Hitüket,nyelvüket azért el nem hagyták.
Vallásért, nemzetért, ki tudtak ők állni,
Ezt kéne minékünk annyira csodálni.
Amikor falunkat feldulta a tatár,
Majd az egéssz falut itt lelte a halál!
Hitbe, kitartásba kéne, tanuljunk mi tőllük,
Kiknek e templomban lett a temetőjük.
Volt e a számukra, nagyobb és dicsőbb tett?
Itten keresztelték, itten is haltak meg.
Vésse hát mindenki azt jól az agyába,
A mi templomunkból is van, út a menyországba!
Adja a JÓATYA tudjunk ugy élni, és hinni,
Hogy ezeket mind, véghez tudjuk vinni.
Vallást magadnak, bármennyit választhatsz,
Ha szeretetre, jóra, nincs benned akarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése