Köszöntő!
Kétezer négy után, hamar kettőezer öt lett,
Szücs Ida néném fejéből, kipattant egy ötlet!
Vissza gondolván mind ha most lett volna,
Kerek húsz esztendő, telt el már azóta!
Ő már egy pár éve a nyugdíját élvezte,
Egy gondolat már rég, az elméjét élezte!
A nagy kúltúrház már rég, az ürességtől kongott,
Ha élettel töltenék be, nem okozna senkinek se gondot!
Polgármester asszonnyal ezt meg is beszélte,
A kúltúrotthon kulcsát még aznap ki is kérte!
Lesznek e tagok?- nem kellet gondolkozni azon,
Sajnos van a falunkban jó sok özvegy asszony!
Aztán kezdett minden szépen alakulni,
Énekléssel, olvasással kezdtek foglalkozni!
Falunapok jöttek, és más ünnepségek,
Nagy siker volt mindig ha színpadra léptek!
Mostan is jól esik vissza emlékezni,
A régi fényképeket újra nézegetni!
Többször felléptek és mindenki szerette,
Polgármester asszony őket-szive csücskének nevezte!
Sok, szép nyugdíjas dalokat kreáltak,
Ezzel kis falunkban híresekké váltak!
Kirándulni mentek, országos körútra,
Nem kellett addig sem gondolni a múltra!
Mert a férjüket már minden eltemették,
Ilyenkor a bánatot, egy kicsit feledték!
De tudjuk mindnyájan az idő meg nem áll
Ha göröngyös is az út, menni kel tovább!
Egy páran közűlök már, örökre elmentek,
Semmit nem vesztettek lehet ezzel nyertek!
Ti még hetente tudtok találkozni,
A fennvalónak együtt tudtok hálát adni!
Kívánom,hogy húsz év múlva is tudjunk találkozni,
Senkinek sem szabad, majd onnan hiányozni!!!!
