Ceruzámat most a jobb kezembe fogom,
Elmúlt éveimet, újra átgondolom!
Őszülő fejjel most,vissza emlékezem,
Mit diktál az agyam, leírja a kezem!
Az elmúlt éveimről, csak annyit írhatok,
Sok rossz és jó után, még mindig itt vagyok!
Vagyok, vagyok, de nem tudom, hogy meddig,
Biztosan csak addig, míg az égiek eresztik!
Múlt században, sőt a múlt ezredben,
1955- Volt, mikor megszülettem!!!
Megszülettem otthon, utána szekéren,
Vitt édesapám bennünket a szülőotthonba szépen!
A Bánfy kastélyba, várt a bába néni,
Nem sokat kellet, kínlódnia néki!
Kötelező dolgát, azért megcsinálta,
A munka díjat biztosan, az édesapám állta!
Pár nap múlva aztán, haza is kerültem,
A régi bölcsőbe bele feküdhettem!
Volt ki elringasson, volt három testvérem,
Sajnos mostanra már, egy se nincs már nékem!
Hogyha nyűgös voltam, annyira ringattak,
A frissen tapasztott házban, le is borítottak!
Na de azért szépen,nőttem, növekedtem,
Nem mindig volt az úgy, ahogy én szerettem!
Hét éves koromban, iskolába írtak,
Nullás nyíró géppel, kopaszra megnyírtak!
Mese nem volt most már, oda kellet menni,
Nap mint nap, az iskolában, nékem megjelenni!
Lassan elteltek a szép, hatvanas évek,
Eljött az idő, hogy szakma után nézzek!
Az ország nyelvén, beszélni nem tudtam,
A szakma keresésbe, nem messze jutottam!
Somlyón be vettek az ipar iskolába,
Nem koptattam a padokat, Bagoson hiába!
Haza nem jöhettem, havonta csak kétszer,
Románul is megtanított a helyzet, és a kényszer!
Három év helyett csak, két esztendőt jártunk,
Eljött az idő mit, tíz éve már vártunk!
72 -Től már, Zilahra ingáztam,
A nyitott autó tetején, nem egyszer megfáztam!
Munka után esténként, szórakozni jártunk,
Hírhedt jómadarak, egymásra találtunk!
A kúltúr otthonnál sok fiatal ránk várt,
Elkezdtük esténként, pengetni a gitárt!
Elektromos gitárt, erősítőt vettünk!
A három Lajossal így, híresek lettünk!
Éjfél előtt le, oly ritkán feküdtünk,
De reggel ötkor már, az autón fent ültünk!!!
Muzsikálgatni addig,addig jártunk,
Budai Zoli lakodalmában már mi muzsikáltunk!
Úgy ahogy, eljátszottuk a keringőt, meg tangót,
Reggel kaptunk érte, egy kis borra valót!
Nagy Lajcsival a klubba, képeket csináltunk,
Senki nem volt akkor, boldogabb minálunk!
Nem lehet feledni, a jó táncestéket,
Amelyeknek sokszor, a hajnal vetett véget!
De mindennek egyszer vége szokott lenni,
Nékem is elkellet katonának menni!
A faluból kilencen mentünk Brailába,
Bé a nagy regátba, a Duna partjára!
Itthonról nem tudtuk, mi vár ott mi reánk,
Bizony egy cseppecskét, le törték a csiránk!
Megnyírtak kopaszra, aztán szortéroztak,
Szerte széjjel szórtak,ők bizony így szoktak!
Így lett sok magyarból, jó román katona,
De az elveinket, nem adtuk fel soha!
Kétszer voltam itthon, bő másfél év alatt,
Teltek a hónapok, az idő elszaladt!
Biztos nem volt könnyű, bár most sem ártana,
Sok tekergőből jobb embert gyártana!
Azon gondolkodom, hogy tudnak így élni,
Miről is tudnak így, egymásnak beszélni?
Na de ez is elmúlt, újra haza jöttünk,
Tizennyolc kis hónap, szált el már fölöttünk!
Nem lehetett akkor, a sült galambra várni,
Két kis hét után munkába kellet már állni!
Azután Somlyóra jártam minden reggel,
Tele autóbusszal iskolás sereggel,
Tömbházak épültek, ott a fenyves alatt,
Az idő nem állt meg, egyre jobban szaladt!
78-Ban aztán, kis ismeretséggel,
Végső búcsút mondtam az építkezésnek!
Fiatal voltam, csábított a termál feredő,
Karbantartó lettem, no meg kazán fűtő!
Két vagy három évet, még csak legénykedtem,
Aztán nagy hirtelen, házas ember lettem!
Belé csöppentem, nem volt mit megbánni,
Legénységem vissza, nem tudtam kívánni!
Tőltek az esztendők, jöttek a gyerekek,
Szép legény éveim, JóIsten veletek!
Lassan rá jöttem, hogy így van ez rendjén,
Én sem maradhatok, örökre agglegény!
Változás jött életünkbe úgy nyolcvan kilencbe
Boldogság költözött, akkor a szívekbe!
Meghalt Ceasescu, mehhalt a nagy zsarnok,
Minden felől akkor, öröm ének hangzott!
De alig múlt el két, három esztendő,
Színes álmok után, a valós ébresztő!
Nem fonják kolbászból, sehol a kerítést,
Disznó is kel hozzá, no meg jó éles kés!
Két évet dolgoztam, Pesten, Buda Fokon,
Kellet ám a pénz, megvolt rá az okom!
Utána két évet a helyi tanácsnál,
Nincs jobb sehol, az itthoni, kenyérnél, kalácsnál!
Tizenkét évet a Vízmüveknél, volt a fő állásom
Csak nyugdíjba menéskor, volt tőlle válásom!
Hét unokának örülhetek, reggeltől, napestig,
Pár évem ha még lesz, szebbé ők tehetik!!!
