Vádolnak bennünket, hogy sokat magyarkodúnk,
Pedig mi csak magyarnak, maradni akarunk!
Mit az átkos huszadik század, nem tudott megtenni,
A várva várt Únió, lassan ezt megteszi!
A nemzeteket mind, egybe olvasztaná,
Afrikát, kisázsiát, a nyakunkra hozná!
Vérrel szerzett drága földünk, el kótyavetyélnék,
Könnyen szerzett prédából, világukat élnék!
A történelmünkre ha vissza tekintgetünk,
Nem sok jót és szépet, juttatot mi nekünk!
Ezt a népet tán, az Isten sem szereti,
Évszázadokon át, a büneiért veri!
Büntetett bennünket, törökkel, tatárral,
Némettel orosszal, szerbbel és romá-kal!
Magyar temető volt, Mohács, a Donnkanyar, is,
Nagy csoda, hogy van még, egyetlen magyar is!
Ezernyolcszáz negyvennyolc, a két világ égés,
Nemzetünk megsemmisitésére, volt egy ujabb lépés!
Ennyi csapás után is, mindig talpra állt e nemzet,
Egy, egy magyar anya, több gyermeket nemzett!!
Kik most jelen vannak, lányok, asszonyok, és anyák,
A nemzetünkért remélem, ezt jól meggondolják,
Sok kicsi magyarnak, fognak majd, életet adni,
Az útókor, a nemzet majd, megfogja hálálni!!!
2019-Március -15 !!!
