Kétezer tizennyolc szeptember havába,
Elöregedett tornyunk, szorult javitásra!
Az idő vasfoga már őt is kikezdte,
Tönkre ment a fa, és bádog szerkezete!
Zsindelyezték előbb, aztán bádogozták,
Ha megrozsdásodott, többször helyre hozták!
Ezt többen megirták, nem kel részleteznem,
Inkább imára kéne kulcsolnom a kezem!
A drága JÓISTENNEK, tudjunk hálát adni,
Községünket, nemzetünket, megtudta idáig tartani!
Te ki most olvasod-MAGYARUL- remélem,
Évek múltával is, egyet értesz véllem!
Nem először most is jönnek, felénk olyan jelek,
Nagyhatalmak akarnak dönteni hitünk, és nemzetünk felett!
Ezért térden állva, kérjük ISTENÜNKET,
E nagyhatalmi játszmától, védjen meg bennünket!
Védje meg e népet, védje templomunkat,
Sokáig tudják még dicsőiteni, benne Szent-Urunkat!
Tornyunk felett immár az idő elszállott,
Kétszázhúsz év alatt, oly sok mindent látott!
Jártak itt alatta, szép magyar vitézek,
Legényeket háboruba vitte el a német,
Kisirt szemü lányoknak, hosszú volt a sora,
Kiknek a szerelme, nem tért vissza soha!
Aztán jött a vörös, ki ISTENT is gyalázta,
Végül ezeknek is a megbukását látta!
Akármilyen szél fújt, szólltak a harangok,
A JÓISTENÜNKHÖZ hivogató hangjok!
Magyarán!-E torony, volt már sülve, főve,
Mikor jött az orosz, keresztül lett lőve!
Mint a Déva várát, mindég újra rakták,
Itt is hogyha baj volt, újra javitották!
Most, hogy beöltözött, vörös réz ruhába,
Ki vagyon cserélve, deszka, s gerendája,
Mi kik most még vagyunk, merjük azt remélni,
Újabb kétszáz évet, nem kel attól félni,
Hogy e szép, új torony, ne birja a harcot,
A most végzett munka, lásson majd kudarcot!
Déd és ükunokák hogyha netán lesztek,
E sorokat olvasván, reám emlékeztek,
Vén muzsikus voltam, ennyit csak magamról,
Ez a nóta nem énróllam, hanem a toronyról szól!
2018-SZEPTEMBER-19-SZILÁGY-BAGOS!!!
Ú.I.
Csak annyit még útoljára, nyerjük meg e meccset
Templomunk tornyából, sose legyen mecset!!!
