A Székely himnuszból ez a szép idézet,
-Ki tudja merre, merre visz a végzet?
Ami volt elmúlott, mindnyájan ismerjük,
Hogy mi lesz ezután? Tudni nem is merjük!
Igy is van ez jól, nem kell ezt firtatni,
Érdem szerint mindenki, megfogja majd kapni!
November végén, a táj már levetkezett,
Hatvan éve mikor, Laci megszületett!
Gólya már rég elment, őt nem is az hozta,
Egy téglásszinü galamb, mégpediglen posta!
Az utca kuttól feljebb, ahol leejtette,
Szabó Paliéknál ott is felejtette!
Nagy volt a szárazság, a Berettyó kiapadt,
Mosdóviz hiányába, csak piros bor akadt!
Borba füröztötte őt meg a mamája,
Azóta ily kékesvörös, neki az orcája!
A fürösztőlevet, az apja váltig szidta,
Mire megmozsdatták, mind cseppig kiitta!
Na de ez régen volt, immár hatvan éve,
Azóta úgy megnőtt, se hossza, se széle!
Ne törődj semmivel, te csak előre nézz,
Tudod, hogy az első hatvan év csak nehéz!
Hidd el ezután még, ha a frontot tartod,
Kevesebb szerelmes levelet kel már kihordanod!
Viz és villanyszámlát, elküldik a neten,
Jó dolga lesz a postásnak, ha nyugdijba megyen!
Adjon az Isten néked, sok,sok boldog évet,
A dédunokáid is örüljenek vélled!
Borvirágos orrodat nyomd hát a pohárba,
Nóé apánk, no meg Bakkhusz, csókoljanak szájba!!!!
