ÚJRAHONOSITÁSUNKRA!

Fecske madár csicseregve, fészkét rakja az ereszre!
Enyhe szellős napsugárka, mosolyog a fecske párra.
Épitészek nagy művészek, egyre nő a kicsi fészek.
Óh micsoda nagy boldogság, van már benne öt kis tojás!

Melengetik, ápolgatják, magukra soha sem hagyják.
Majdhogynem észre sem vették, kikőltek a kicsi fecskék!
Ezután sem nem pihentek, ennivalóért repkedtek.
Egész nap röpködtek,szálltak, sok kellett öt pici szájnak!

Nőttek szépen növekedtek, egyre erősebbek lettek.
De egy szörnyű pillanatba, leesett egy az udvarba!
Kicsi fecske óh te szegény, vár ott lent ezernyi veszély!
Fecske anya kerűlgeti, a macskát is elkergeti.

Melléje száll csicseregve, másik négyet elfeledve,
Erejéből csak nem futja, fészkébe tenni nem tudja.
Ám de jő egy kisleányka, kinlódásaikat látja.
Létrát támaszt az ereszbe, kisfecske bent a fészekbe!

Testvérei befogadják, ennivalót neki adják!
Árvák soká nem maradtak, győzelmet ők igy arattak!
Minket is vár vissza anyánk, a mi drága magyar hazánk!
Árvák voltunk hetven évet, nem védett anyai fészek.

Valakinek megadatott, a fészekbe vissza rakott!
Áldjuk érte Istenünket, eddig megtartott bennünket.
Meg érhettük ezt a napot, nemzetünknek vissza adott!
                ÁMEN!!!