Pálinkára!
A mult héten szerdán, az uj utcába jártam,
Jövet a postás barátomnál, egy percre megálltam.
Kérdem Mariskától, hun van Laci barát?
Erre ő mosolyog, közbe vakarja a farát,
Hátra mutat mondja, ott van a laborba,
Szilva levet kűpűl, egy kopott lavorba.
Azt mondja kolozsvárról Ilditől, egy receptet kapott,
Egy mázsa szilva, kétszáz liter pálinkát is adott.
Patikai titok ne tudja meg senki,
Tudják már minállunk, igy szokott ez lenni,
Nincsen olyan titok mely, ki nem derül egyszer,
A jó pálinkába tudjuk, nem kell vegyszer.
De ha már egyszer van, egy jó patikus lányunk,
Pálinka, bor helyett jobb, ha a gyógyszerektől hányunk.
Dehát nem mindig halgat, őrá sem az apja,
Gyógykezelési utasitást,Ujvágásról meg Paptelkéről kapja.
Tehát megyek hátra, képzeljék mit látok,
A hütőkád alatt tart, postás,egy pétisós zsákot.
Azt mondja, a paptelki barát is, éppen igy csinálja,
A temetési költséget, a nyugdij osztály álja.
Mert aki ebből a pálinkából iszik,
Pe garantie, két év mulva a temetőbe viszik!
Egy kis égetett cukrot, kell még hozzá adjon,
Hogy a pálinka szép eperfahordó szint kapjon.
Tehát jó Uraim kóstolgassák bátran,
Mert a mult szeredán mikor nálluk jártam,
Nékem Laci akkor azt is elárulta,
Ami itt megmarad, béönti a kutba.
Orvasságért sokan ide fognak járni,
Nem kell a receptre hónapokat várni!
